A divisional kör, és még inkább annak vasárnapja a védőfociról szólt elsősorban. A Bengals és a 49ers is olyan teljesítményt rakott le az asztalra (sőt, a Cowboys is), ami igazán megsüvegelendő és amivel továbbjuttatták csapatukat a konferenciadöntőbe (a Bengalsnál persze az offense is nagyon sokat tett hozzá). Bill Belichicket nem számolva (hiszen ő főedző) a liga két legjobb védőkoordinátora ugyanis Lou Anarumo és DeMeco Ryans.
Lou Anarumo
Bill Belichicken kívül nincs még egy olyan védőkoordinátor, aki ennyire tudja alakítani az egységét ahhoz, amit az ellenfél csinál, és nincs még egy olyan DC, akiben jobban bíznék elit irányítók ellen, mint Anarumo. Ha a Mahomes, Rodgers, Allen, Lamar, Herbert ötöst nézzük, akkor az utóbbi két évben 8 meccset vívott meg ellenük, és ők öten negatív EPA-re voltak képesek a Bengals védelme ellen. Gyakorlatilag olyan szintre csökkentette a teljesítményüket, mint amilyen Mac Jones volt idén Matt Patricia alatt (stat via Ben Solak, és ha Lamart nem akarjuk ebbe a kategóriába sorolni, akkor még ennél is rosszabbak voltak a többiek).
Ez egészen elképesztő. Anarumo egyrészt tökéletesen használja a játékosait és mindenkit olyan helyzetbe hoz, hogy az kerüljön előtérbe, amiben az adott védő jó. És nem egy elit tehetségekből álló defense ez, idén sem volt All-Pro játékosuk, a legtöbbjüket egy átlag szurkoló meg sem ismerné névről. Másrészt pedig mindig az ellenfélhez szabja a gameplanjét, hétről hétre mást és mást tud csinálni, ami ritkaságszámba megy a ligában – a legtöbbeknek van egy alaptaktikájuk és azon belül változtatgatnak adott ellenfélhez igazítva, Anarumo viszont tök mást játszik hétről hétre.
Na és mit csináltak a Bills ellen? Egyrészt összezavarták Allent snap utáni változtatásokkal, másrészt sok szimulált nyomást vagy creepert küldtek, harmadrészt nem engedték, hogy kimozogjon a zsebből.