Lyle Alzado – The Darth Raider

A védőfal, aki egy kocsi meghibásodásának köszönheti a profi karrierjét, és aki gyerekkorában rengeteg fájdalmon ment át édesapja miatt. Egy hatalmas izomtömeg, aki miatt lépett életbe, a “ne használd fegyverként a sisakod más játékosok ellen” szabály. Aki a foci mellett boxolt, és még Muhammad Ali ellen is ringbe szállt. Akinek 16 év profi karriert tudhatott maga mögött, és mindegyikben elképesztően teljesített, de mindezt a szteroidoknak köszönhette, amiről egész életében hazudott. Ő volt Lyle Alzado, egy igazi vadállat a pályán, és egy hatalmas szívű ember a pályán kívül.

Ha bevered az apád állkapcsát, börtönbe akar majd küldeni

Alzado New York államban nőtt fel, és nem volt felhőtlen kapcsolata a szüleivel. Apját iszákos utcai verekedőként jellemezte, aki elhagyta a családot, és már nagyon fiatalon dolgozni ment, hogy segíteni tudjon fenntartani a háztartást édesanyjának és négy testvérének. Apjuknak volt egy bukott üzlete és sokszor a gyerekein vezette le a feszültséget. Hűtlen volt feleséghez, molesztálta a saját lányait és összeverte a saját fiait. Egy napon Lyle annyira megelégelte apja viselkedését, hogy akkorát adott neki, hogy eltört az állkapcsa, majd ezek után az apja letartóztattatta ezért. Rokonai és barátai szerint sose kapta meg a szeretetet, amire minden gyereknek szüksége van, és sosem tudta betölteni ezt az űrt, ez vezetett végül a sorsához.

A gimnáziumban kezdett el focizni, egy agresszív állat volt a pályán. Nem csak ott, de a konditeremben is megmutatta mit tud, többet emelt súllyal, mint bárki más, és a belét is kihajtotta, hogy a legnagyobb, legerősebb játékos legyen a csapatban. Emellett a boxot is kedvelte, bár sokan nem mertek vele szembe szállni, de akinek ez mégis eszébe jutott, elég gyorsan kiütve találta magát. A természete árasztotta  bajt és rengetegszer keveredett is zűrökbe már fiatalon is. Kocsmai verekedések, utcai egymásba kötések, betörések, autólopások, másszóval sokszor tartóztatták le fiatalon.

A jegyei miatt nem érdeklődtek utána az egyetemek, volt ahonnan kapott ajánlatot, de az iskola meggondolta magát, volt ahonnan azért esett ki, mert elkapónak nem volt elég jó, majd egy texasi egyetemre járt, ahol nem is játszott. Végül egy barátjának hála került vissza egyáltalán New Yorkba, ahonnan sikerült bekerülnie a Dél dakotai egyetemre. Egyre nagyobb súlyokkal edzett, és pár hónap alatt a csapat egyik legnagyobb játékosává vált, bár ő volt az egyik legfiatalabb. Naponta órákat töltött az edzőteremben és ha mindez nem lett volna elég, szabadidejében sokszor boka súlyokkal és a legnehezebb súlymellényekkel ment el a csapatával szemetet szedni a nyári szünetben. Sok elismerést zsebelt be egyetemi karrierje alatt, azonban nem csak a futballban, de a boxban is jeleskedett. A benne felgyülemlett óriási mennyiségű düh és harag így két helyen is kitörhetett belőle. Ekkor kezdett el szteroidokat is szedni, hogy bírja az rengeteg és minőségi edzést, amibe saját magát hajszolta bele, és természetesen, hogy minél több izmot építsen magára.

Egy állat a pályán, aki nem mellesleg Muhammad Alival is megmérkőzött

Csak a szerencsének köszönhető, hogy egy ilyen apró egyetemről egyáltalán észre vették őt a profi ligában. Történt ugyanis, hogy a Broncos egyik segédedzője, Stan Jones lerobbant a kocsijával és úgy döntött azzal üti el az időt amíg szerelik a kocsiját, hogy megnézi visszajátszásban, hogyan játszik a montanai egyetem egyik játékosa. Itt figyelt fel a tehetséges falemberre, aki szabályosan ámulatba ejtette gyorsaságával és erejével, és nem mellesleg méreteivel, mivel Alzado ekkor már 183 cm és 113 kg volt. A Broncos el is vitte a fiatal védőt a negyedik körben, és már első szezonjában a kezdő defensive end lett belőle.

Az első éveben a Broncosnál egy igazi mániákus voltam. Mindenkit lefutottam, mindenkit leütöttem, mindenkit megelőztem, akármiben. Ezalatt az idő alatt végig szteroidokat szedtem és azt láttam, hogy egyre jobb és jobb leszek miatta.

-mondta Alzado egy interjúban.

Azonban edzői és csapattársai inkább úgy fogalmaznák meg ezt az első néhány évet, mint egy éretlen, hirtelen haragú vadállat csatája másokkal és saját magával azért, hogy kivívja a tiszteletet. Sokszor előfordult, hogy a sípszó után kellett saját csapattársainak lefognia őt, nehogy neki menjen az ellenfeleknek. Bár bele kellett rázódnia a profi karrierbe, szépen haladt és igazi változást hozott csapatának. 1972-ben 10,5 sacket és 91 tacklet hozott le, és mindez csak a kezdet volt az ezt követő évekhez képest. Alzado lett a legnépszerűbb játékos Denverben, öt éven át vezette a csapatot sack-ek tekintetében, és mindenki imádta nézni, ahogy játszik, emellett pedig rengeteg nonprofit szervezetnek segített a szabadnapjain, melyek különböző súlyos betegségekkel foglalkoztak. Több millió dollárt segített összegyűjteni és rendszeresen látogatta kórházakat is.

Alzado remek eredményeket hozott a Broncosnak, azonban sokáig nem kerültek rájátszásba. 1976-ban a fiatal védő kihagyta a szezont egy súlyos térdsérülés miatt, de amikor visszatért még jobb eredményeket produkált, mint előtte. 1977-ben volt a csapat egyik legjobb éve, a defense megállíthatatlan volt és a liga egyik legjobbja. Be is kerültek a Super Bowlba, azonban csúnya vereséget szenvedtek a Dallas Cowboys ellen. Alzado 8 sack-kel és 80 tackle-lel zárta az évet, valamint az UPI AFC Defensive Player of the Year elismerést is bezsebelte. A vereség után a védő szerződéssel kapcsolatos vitába keveredett csapatával, és elkezdett gondolkodni, hogy karriert vált és visszatér a boxhoz, úgyhogy gyorsan le is szervezett egy mérkőzést a világ leghíresebb nehézsúlyú boxolójával, Muhammad Ali-val 1979-ben.

Felállítottak egy ringet a Broncos stadionjában, eladtak 15.000 jegyet és kezdődhetett is a buli. Ahogyan az ilyen mérkőzések előtt szokott lenni, volt egymáshoz szava a két ellenfélnek. Ali magabiztosan állította, hogy egy futball játékos nem fogja őt lenyomni, és ez nehezebb lesz, mint Alzado összes eddigi mérkőzése együttvéve. Alzado be akarta bizonyítani, hogy nem volt hiába való az évekig tartó boxedzés és a New Yorki énje bármikor felszínre tud törni, és akár egy új karrier is lehet belőle. Természetesen a két boxoló épségének megőrzése érdekében, inkább volt ez egy barátságos, enyhébb ütéses meccs, mintsem egy mindent felemésztő, sérülésbe torkolló. Alzado remekül kezdett, ment az oda-vissza ütés, de természetesen érezhető volt, hogy Ali hagyja, hogy néhány ütése betaláljon. Ezzel felbátorodva Alzado kezdte sokkal komolyabban venni ezt, mint amilyennek indult, és Alinak sem kellett több, beindult az igazán nagy ütések sorozata.

Alzado denveri karrierje egy hónappal a nyári boxmeccse után ért véget, mivel nem tudtak megállapodni a szerződését illetően, és egy cserével a Cleveland Browns-nál találta magát. Hozta a tőle elvártat és remekül játszott, vezette a csapatot sack-ek számában, de volt valami, ami nem igazán állt össze és nem volt ez sem neki, sem a Brownsnak a megfelelő választás, ráadásul teljesítményéhez képest elképesztően kevés pénzt kapott, így úgy döntöttek, hogy tovább állnak és egy nyolcadik körért oda adták a tehetséges falembert a Los Angeles Raiders-nek.

Az utolsó felemelkedés

A Raidershez való csatlakozás volt a legjobb dolog ami történhetett a veterán védővel és ez a négy szezon lett karrierje legemlékezetesebbje. Újra feléledt benne a tűz, és hozta egykori, második éves formáját. Mindennek és mindenkinek neki ment, folyamatosan fenyegette az összes irányítót, hogy letépi a fejüket, és ezt komolyan is vette. Annyira jól játszott, hogy megkapta a Comeback Player of the Year díjat is. Egy alkalommal azonban a New York Jets elleni mérkőzésen, és letépte Chris Ward sisakját a fejéről, majd lóbálni kezdte és neki is dobta. A liga kénytelen volt egy szabályt beiktatni, miszerint nem veheti le egyik játékos sem saját, sem más sisakját és azt nem használhatja fegyverként mások ellen. 1987-ben ismét Super Bowlba jutott a csapatával, és elsöprő, 38-10-es győzelmet arattak a Washington Redskins ellen.

A csávónak hasadt személyisége volt. A pályán a keménységét mutatta, de a pályán kívül egy kedves óriás volt. Törődő, melegséget árasztó és mindig adakozó.

-mesélte Greg Townsend, egykori csapattársa.

Csapattársai úgy is emlegették, mint “three-mile-Lyle” – a three mile island után, ami egy Pennsylvaniaban található három atomerőműből álló egység és 1979-ben komoly gázokat bocsátott a levegőbe egy meghibásodás miatt – mivel sosem lehetett tudni hogy hol, és mikor robban. Elképesztő erővel rohant neki az ellenfeleknek, és ha megindult, nem volt egyszerű dolog megállítani sem. Sokszor akkor is nehéz volt megállítani, miután már elhangzott a sípszó. Továbbra is rengeteg időt töltött az edzőteremben, a Raiders akkori edzőjével, Al  Davis-szel még abban is megállapodtak, hogy Alzadonak csak a védők edzéseire és a mérkőzésekre kell járnia. Semmi más nem számított neki, csak a győzelem, és amikor sikerült a Raidersszel megnyerni a bajnokságot, könnyezve állt a pálya szélén. Még egy szezont és egy felet játszott sérülés miatt és az 1985-ös szezon után jelentette be visszavonulását.

Mindenemmel a focinak tartozom. Ha nem lett volna, akkor valószínűleg kábítószereket árultam volna az utcasarkon, vagy börtönben végeztem volna.

-mondta Alzado a Spots Illustrated interjújában.

Azonban nem csak az elképesztő teljesítmény és a szomorú gyerekkor valamint a törődése maradt meg az emberekben, hanem a szteroidhasználat is, amit az egyetemen kezdett el és amiről évekig hazudott, hogy használja. Egész karrierje alatt folyamatosan használta a szereket és többször csapattársainak is adott belőle. Különböző emberektől és helyekről szerezte be őket, többnyire az edzőteremben másoktól. Néhány évvel a visszavonulása után teljesen lefogyva mesélt a sajtónak arról, hogy milyen károkat okozott a szervezetében a sok évnyi szteroidhasználat, többek között állítása szerint emiatt tumor keletkezett az agyában, és sajnos a kezelések sem tudták megmenteni őt, és 1992- ben, 43 évesen elhunyt.

Lyle 1990-ben visszatérésre készült, és elképesztően izmos volt, egy olyan szteroidnak hála, amitől még annál is több izmot tudott magára pakolni, mint ami emberileg lehetséges. Sokan ekkor már biztosak voltak benne, hogy a 41 éves Alzado biztosan szed valami, mert már nem nézett ki természetesnek, amit magával művelt. Mindössze egy előszezon mérkőzésen vett részt, majd ismét visszavonult. Ekkor kezdődött a teste leépülése, és rengeteget fogyott és hirtelen nem tudta leírni a saját nevét, amikor autogramot akart adni egy kisfiúnak, ekkor derült ki a halálos betegsége.

A liga csak Alzado visszavonulása után kezdte a szteroidokat tiltott szernek nyilvánítani, így emiatt sosem kellett a kispadon ülnie. Amikor kiderült a rákja, Al Davis volt az első ember aki tudomást szerzett róla, és állta az összes kezelés és gyógyszer költségét, amire a visszavonult játékosnak csak szüksége volt. Alzado megosztotta a szomorú történetét és arról is beszélt, hogy az a rengeteg harag biztosan a szteroidoknak is volt köszönhető, többször bajba került és három válása is ennek az oka volt. Miután beavatta a nyilvánosságot az igazságba azt mondta, ha csak egy embert is távoltart a szteroidok használatától, már megérte elmondania.