Vannak olyan hajmeresztő dolgok az életben, ami a normál ember eszébe nem jutna. Például, kiugrani a második emeletről, vagy felgyújtott kocsikkal elüttetni magad, oh, esetleg meggyújtani saját magad. Ezekre általában senki nem gondol, de mindig van van egy mániákus, aki nem csak gondol rá, de meg is csinálja, ez az ember pedig az NFL és színész legenda, Tim Rossovich. Nem tudsz olyan hihetetlen dolgot mondani, amit ő ne csinált volna meg, fémszekrények szétfejelésétől kezdve az asztalon szörfözésen át egy óriási vihar kellős közepén, egészen a sörösüvegek rágcsálásáig. Ráadásul sosem esett komoly baja sem neki, sem pedig másnak, és még a törvényt sem sértette meg egyik tettével sem. Ez Rossovich története, akinek hihetetlen húzásairól könyvsorozatot lehetne írni, legalábbis azokról biztosan, amikről tudunk.
Timothy Rossovich 1946-ban született Californiában és gimnáziumi évei alatt focizott és baseballozott is. Mindkettő elképesztően ment neki, az iskolája 20. helyre sorolta a valaha volt legjobb védők közé, és felajánlottak neki egy dobó pozíciót a Pittsburgh Pirate nevű csapatnál, azonban visszautasította az ajánlatot, hogy a fociban teljesedhessen ki. A Dél-kaliforniai Egyetemre járt, egyidőben OJ Simpsonnal és Adrian Younggal és mindegyikük el is kelt az 1968-as drafton. Nem szenvedett hiányt később híressé vált haverokból sem, ugyanis a kollégiumi szobatársa nem más volt, mint Tom Selleck (színész).
Fiatalon szülei állítása szerint egy nagyon könnyen kezelhető gyerek volt, azonban akadtak pillanatok, amikor nem voltak benne biztosak, hogy egyáltalán megéri a felnőttkort. Volt, hogy egy autó szélvédőjén keresztül repült be a hátsó ülésre, vagy amikor a gimnáziumi lelátó 12.sorából biciklizett le. Egyetemen az összes fém szekrénynek fejjel előre nekiment, hogy behorpassza őket, amiért rendesen meg is szidták. Ennek is megvolt a hihetetlen magyarázata, ami úgy kezdődött, hogy Rossovich fogadott a haverjaival, hogy ki mer a legközelebb landolni a folyóban található éles sziklákhoz, miután leugranak egy kötélről. Természetesen ő nyert, mivel konkrétan ráugrott az egyik kőre, azonban rengeteg felületi sérülést szenvedett, amik pár napon belül elfertőződtek, mivel egy másik bulin úszni ment egy nem túl higiénikus tóba. A kórházban négy napig kómában feküdt, napokig nem beszélt, majd azt mondták az orvosok, hogy nem léphet pályára nyolc hétig. Dühében összetört egy tévét és székeket dobált a kórházban, majd az egyetemre visszatérve fejelte szét a szekrényeket, amivel bizonyítani akart az edzőjének, hogy semmi baja. Érdekes megközelítés.
A pályán hasonlóan mint az életben, félelmet nem ismerve vetette bele magát mindenbe és mindenkibe. Fejjel előre, becsúszva, rávetődve vetett véget egy-egy játéknak, és hogyha egy halom játékost láttál egymáson, biztosan lehettél benne, hogy Rossovich is ott van valahol az alján. A támadók rettegtek tőle, hiszen már a tekintetében is volt valami őrület, és amikor feléjük futott tudták, hogy ezt az ember nem fogják tudni megkerülni. Híres volt arról, hogy szeret a speciális egységben játszani, mert ott lehet a legnagyobb ütéseket megcsinálni, akármelyik oldalán is vagy a labdának, és arról is híres volt, hogy köztudottan imádott győzedelmeskeni minden play alkalmával, ezért pedig sosem fogta vissza magát. Akármikor veszekedés tört ki a pályán, ő volt az első aki visszaszólt, vagy esetleg meg is lendült, hogy megmutassa, ki a főnök. Volt, hogy saját csapattársával szemben veszett össze egy-egy mérkőzés alkalmával, a szerencsének hála nem esett baja senkinek. Rossovich az edzéseken is ugyanilyen lendülettel tarolta le a bábukat, és még a csapattársakat is. Azonban ahogy vége lett az edzésnek vagy egy mérkőzésnek, rögtön egy buliban találta magát, ahol az őrület tovább folytatódott.
Persze, olykor brutális, de ez benne van. Sokkal fizikálisabb vagyok, mint kellene, de ez egy ilyen játék. Szeretem megütni az embereket, ha a pályán vagyok. Ha nem adhatom én a tackle-t, akkor megfordulok és kiütök valaki mást. Ha azt látom, hogy valaki lusta, akkor felhívom erre a figyelmét azzal, hogy nekimegyek. Ő az ellenséged. Üsd az ellenséged. Erről szól az egész. Legközelebb majd jobban odafigyel.
-mondta Rossovich a viselkedését illetően, és hozzátette, hogy ő így akarta kivívni mindenki tiszteletét, komoly sérülést, sosem állt szándékában okozni senkinek.
Az egyetemen barátjánál (később férje) már nem szabadott volna a kollégiumban lennie, és amikor meghallotta, hogy közelednek a folyosón, úgy döntött hogy nem bújik el, hanem inkább kiugrik a második emeltről, fejjel előre, és egy fán landolt, ami csúnya sebet vágott a lábán. Ennek ellenére mintha mi sem történt volna, hazament és másnap megjelent edzésen. Barátaival olyan elfoglaltságot kedveltek, mint például meggyújtani egy teljesen roncs autót, kiszáguldani vele az utcára, és kiugrani belőle fegyverekkel. Rendszeresen kerültek bajba az egyetemen a húzásaikkal, nem gyengének való volt a Rossovich-csal való együttélés, de a szövetségben lévő srácokat sem kellett féltani, rendszeresen üvegekkel dobálták egymást, és mindig volt valaki, aki a kórházban töltötte az éjszakát egy-egy félresikerült dobálózás után.
Rossovich a tehetségének köszönhetően a Philadelphia Eagles-ben folytatta pályafutását. Első évében három sackkel mutatkozott be, majd a következő szezonban 7,5-et hozott össze és Pro Bowlba jutott. Annak ellenére, hogy a csapatnak nem voltak jó szezonjai, és rendszeres volt az edzőváltás, remek defensive end és linebacker volt, és hamar utolérte egyetemi híre, már ami az edzéseken mutatott morálját és a kitartását illeti. Minden edzésen maximálisan odatette magát, földig tiporta a gyakorló bábukat, nem kímélte a csapattársait sem. A mérkőzéseken minden irányító rettegett, mert tudták, hogy Rossovich bizony oda fog érni, a kérdés csak az volt, hogy mikor.
Az egyik edzőtáborban az edzést egy hatalmas vihar szakította meg, a víz hömpölygött a pályán, az utcákon. Rossovich a vihar csillapodása után úgy gondolta, hogy strandolós délutánt tart, és felkapott egy asztalt az öltözőből, hogy azt szörfdeszkának használva menjen át a pályán. Miután kikerült így az utcára, az autók mellett haladva folytatta a kis játékát.
Ami a pályán kívüli életét illeti, semmi sem változott. Rátalált új szenvedélyére, ahogyan úgy tudta felkelteni magára a figyelmet, ahogyan senki más: meggyújtotta saját magát.
Az volt a technikája, hogy két pólót kellett viselni. Egyet, ami szorosan tapad a testhez, és a másik amit átitatott éghető folyadékkal. Az az, amit meg kell gyújtani. Mivel az anyag elől volt, így a tűz nem ért hozzá a bőrhöz.
–mondta Gary Pettigrew, Rossovich csapattársa.
Valószínűleg ez volt a kedvenc party trükkje, ugyanis rendszeresen csinálta. Meg kell hagyni, elég menő dolog úgy érkezni valahova, hogy szó szerint kilépsz a lángok közül, persze már ha a 195 cm magasságoddal és 105 kilóddal nem sikerült volna. Rossovich elmondása szerint akadt, hogy a bajsza vagy a haja egy kicsit odakapott a lángok miatt, de hát ugye mindent a show-ért. Imádta a figyelmet, és ezekkel a húzásaival rendesen felkeltette a sajtó érdeklődését. Másik kedvenc elfoglaltsága, hogy a sörös üvegeket szétharapva kezdte inni annak tartalmát, így sokan úgy hivatkoznak rá, hogy az őrült, aki üveget eszik. 1971-ben a Sports Illustrated egy 12 oldalas interjút készített Rossovich-csal, amibe természetesen nem fért bele az összes elképesztő történet, amivel szolgálni tudott.
Az Eaglesnél való karrierjét megsínylette a sok edzőváltás és az, hogy posztot is kellett cserélnie, és egyik csapattársával, Bill Bradley-vel egy edzőtábor alkalmával visszatartották az edzést, ezzel kivívták a fejesek haragját, majd egy olyan edző érkezett a csapathoz, aki nem tűrt ellentmondást, hogy a játékosoknak milyenre kell vágni a hajukat és milyen arcszőrzetük lehet. Az edző Ed Khayat és amikor Rossovich szembeszállt vele, magára haragította őt is. Egyébként eleget tett a kérésnek a határidő előtt pár perccel, de teljes marhaságnak tartotta, hiszen mit számít a hajad vagy a bajuszod, csak az számít amit a pályán nyújtasz.
Ezután a veterán védő egy szezont töltött a San Diegonál, kettőt a Philadelphia Bellnél (World Football League) és még egy utolsót a Houston Oilersnél. Sokat nem gondolkodott, hogy mit tegyen a foci nélküli rengeteg idejével, elment Hollywoodba és kaszkadőrként, majd később színészként dolgozott. Olyan híres filmekben és sorozatokban jelent meg, mint a MacGyver, Jesse James balladája vagy a Charlie angyalai című sorozat.
Rossovich mindent kipróbált életében, amit ember valaha kipróbálhatott, folyamatosan a halállal kacsintgatott egy-egy mutatványával és ötletével. Minden csapattársa úgy emlékszik rá, mint a srácra, aki mindent bevállalt, nem számított a következmény, mindig csak nyerni akart nem csak a pályán, de az életben is. Ha valaki ismerte és azt kérdezi, igaz amit Rossovichról mondanak? – valószínűleg igen, nem számít mekkora őrültséggel fejezed be a mondatot. A volt játékos hosszú betegeskedés után, 2018-ban hunyt el, de olyan történeteket hagyott maga után, amit a történelem egyhamar nem felejt el.
