Hetente felröppen egy hír arról, hogy milyen sok pénzt szeretne magának Le’Veon Bell. Nem kell elmondani talán már sokszor, de az évi 17 millió dolláros igénye csúnyán fölötte van a lehetőségeknek, ennyit nem hogy ő, de egy futó sem tesz hozzá a csapatához. Alább láthattok néhány mutatót: a bal oszlopban azokat az értékeket, ahol Bell játszott, a jobb oszlopban ahol nem. A “/” előtt a játékra bontott, a jel után a szezonra kivetített értékeket találjátok.

Az a helyzet, hogy Bell hiánya nem igazán veti vissza a csapatot – emlékezzünk csak vissza DeAngelo Williams munkájára Bell hiányában. Látható, hogy kissé jobban támaszkodnak a passzjátékra, romlik kissé a TD/INT-mutató, és kissé átrendeződnek a belső számok. Ami viszont mégis szembeötlő: nem teljesít rosszabbul a csapat, ugyanúgy 0.7 a győzelmi arányuk. Persze a minta sem túlságosan nagy, de Bell nem pótolhatatlan. Ennek függvényében még az is vitatható, hogy a legjobban megfizetett futót csinálják belőle.
Ezt Ron Yurko is kiszűrte, aki megalkotta a baseballban jelen levő WAR-mutatót, vagyis hány győzelemhez segítette a csapatát a játékos a csereszint felett. Ebben jól látni, hogy a Killer B-trió legkevésbé fontos tagja Bell, aki eddigi legjobb szezonjában is alig volt jobb, mint az újonc JuJu, és egy többletgyőzelmet sem tudott felmutatni összessségében. Megérdemli a 17 milliót, vagy akár a 13-at, amit a Steelers kínált neki?
